Napja: November 25. – Alexandriai Szent Katalin, Pócsa község védőszentjének ünnepe.
Régebben, a háború előtt – a napján tartották – ma a napját megelőző vasárnapon. Mivel az utána következő nap már Adventi vasárnap, mikor is már nem illik zenés mulatságot és lakodalmat tartani.
Bazáros, ilyenkor mindig volt a faluban. A falubeliek ilyenkor mindig sok vendéget hívtak, (ma már ez is sajnos kevesebb) főleg a pusztaiak, akik módos gazdák hírében álltak (Vaskútról származtak).
Schönék, Müllerék, Huberék, Mausék.
Ők még tartották az otthoniakkal a rokonságot. Búcsúkor, és a máriagyűdi zarándokútjuk alkalmából látogattak ide közeli és távolabbi rokonaik.
A délelőtti szentmise szinte kötelező volt a vendégeknek is!
Délután a legények rozmaringgal díszített borosüveggel és pohárral – borral és zeneszóval – mentek házról-házra. Így hívtak meg mindenkit (gazdagot és szegényt) az esti bálra – ízelítőt adva a jó borból és jó zenéből. Gyakran jártak, sőt néha még most is járnak 2-3 fős házalók, alkalmi vagy vándorzenészek. Ők is zenével jöttek a házba. Ott a kért nótát játszották egy kis pénzadomány fejében.
Este a zenekar a bálteremben – míg az alkalmi vagy vándorzenészek a kocsmában mulattatták a vendégeket.
El is tartott a jókedv másnapig!
Sajnos, ma már a bál gyakran elmarad, kevés a fiatal – táncolni vágyó, másnap meg munkanap. Az ünnepünk lassacskán már csak a vendéglátásra zsugorodik. Azonban az egyház a Katalin napi búcsút a mai napig megtartja.
Ezen a napon mindig német nyelvű a szentmise!
A búcsú napján már csak legfeljebb a nyugdíjasok hívhatnak vendéget, hiszen a fiatalok ekkor dolgoznak, ha még van munkahelyük.