Május elsejét megelőző éjjel a legények májusfát vittek, és visznek annak a lánynak, aki felettébb tetszik nekik. Leggyakrabban szép szál tölgyfát választottak, melynek már illett, hogy zöldelljen!
Ezt krepp szalagokkal feldíszítették. Igyekeztek csendben beásni, fel állítani, hiszen a fát meglepetésnek szánták. Ha mégis felébredtek a háziak, az édesapa kiment a legényekhez és itallal kínálta őket.

Május utolsó vasárnapján, délután került sor a májusfa kitáncolására. A legények, akik a felállításnál is segítettek, de mások is, általában egy harmonikással a lány házához mentek.
Ott már a lány és annak barátnői együtt várták őket.
A házigazdától engedélyt kért a legény, aki állította, a kitáncolásra.

Szólt a zene, táncoltak néhányat, közben a legények kiemelték vagy elfűrészelték a fát. A lány és anyja mindenkit, süteménnyel és itallal, többször is megkínált.

Ezután csapatostul mentek a következő májusfát kitáncolni. Ha már mind kitáncolták ( utolsónak a kocsma előttit ), bál következett. Ma már a kitáncolás magnózenére történik, bál nincs, sőt fiatal is alig.