A Karasica patak völgyében fekvő pici, egyutcás település már a honfoglalás előtt is lakott hely volt.

Az XVIII. század végén az elnéptelenedett faluba németek költöztek. Az első német telepesek 1780 körül jöttek be Ulmból.A németek száma lassan növekedett, 1860 körül elérte az 50%-ot.

Telepes családoka következők: Rozinger, Schindler, Schmidt, Wágner. A szláv vezetés továbbra is erős maradt.

Jellemző, hogy a pár évtizede összegyűjtött földrajzi névanyagban sok a délszláv határjelölés.

1723-24-ben görögkeleti délszlávok érkeztek a faluba, akik azonban az első és második világháború között áttelepültek Jugoszlávia területére.

Elkészült a község címere, benne az egyik motívum az 1803-as pecsétet jelzi. Kisbudmér közelében, a rác temetőnél és a léckerítéses határkeresztnél szántás után őskori, római és középkori cseréptöredékek jönnek elő. A Wágner-portán a volt szerb templom néhány faragott kövét őrzik.

Pócsa régi címer

Pócsa 1803-as pecsétjének lenyomata

Forrás: Baranya megyei levéltár